1.Mi a jellemző vastagságtartomány (tömegben kifejezve)?
Szabványos korróziós passziválás:
Tartomány: körülbelül 5 - 30 mg/m² (az összes krómtartalom alapján)
Átalakítás: Ez egy nagyon vékony bevonatnak felel meg, körülbelül néhány nanométertől több tíz nanométerig terjedő nagyságrendű. Az ebbe a tartományba tartozó fóliák jó védelmet biztosítanak a folyamatok közötti-rozsda ellen, minimális hatással a későbbi bevonatokra.
Magas korróziós passziváció (pl. horganyzott lemezeknél, különösen, ha nincs szükség olajozásra):
Tartomány: hozzávetőlegesen 30 - 100 mg/m² (az összes krómtartalom alapján), vagy még magasabb.
Alkalmazások: Magas sópermet-vizsgálati időt igényel (pl. 72 óra felett).
Ujjlenyomat-ellenálló passziválás:
Ehhez szerves bevonatot (ujjlenyomat-gátló szert) kell hozzáadni a passziváló fóliához. Filmvastagsága jellemzően két részből áll:
Az alatta lévő kromát konverziós film: körülbelül 10 - 30 mg/m²
Felső réteg szerves film: körülbelül 0.5 - 2 g/m²
A teljes filmvastagság jelentősen megnő, de elsősorban szerves komponensekből áll.
2.Mi a különbség a "rendelkezésre álló króm" és a "teljes króm" között?
A passzivációs fólia korrózióállósága elsősorban a filmréteg hat vegyértékű króm (Cr6+) tartalmától függ, amely kiváló "öngyógyító" képességgel rendelkezik.
A tesztelés során leggyakrabban mért tartalom a teljes krómtartalom (beleértve a három vegyértékű króm Cr3+ és a hat vegyértékű króm Cr6+ mennyiségét). A három vegyértékű króm alkotja a keretet, míg a hat vegyértékű króm korrózióvédelmet biztosít. E két komponens aránya döntő a teljesítmény szempontjából.
3.Melyek a mérési módszerek?
Röntgen-fluoreszcencia spektrometria: A leggyakrabban használt, roncsolásmentes és gyors online vagy laboratóriumi módszer. Közvetlenül méri az egységnyi területre eső krómtartalmat (mg/m²).
Kémiai titrálás: Hagyományos laboratóriumi módszer, körülményesebb, de pontos eredményt ad.
Elektrolit vastagságmérő: Használható nem -vezető fóliák mérésére vezetőképes hordozókon, de gyakrabban használják foszfátozó filmek vagy vastagabb bevonatok mérésére.
4. Milyen folyamatparaméterek befolyásolják a filmvastagságot?
Passzivációs oldat koncentrációja: A nagyobb koncentráció gyorsabb és vastagabb filmképződést eredményez.
Feldolgozási hőmérséklet: A megemelt hőmérséklet felgyorsítja a reakciót és növeli a film vastagságát.
Feldolgozási idő (szalag sebessége): A hosszabb tartózkodási idő a passziváló tartályban vastagabb filmet eredményez.
Passziválási módszer: A tekercsbevonat általában egyenletesebb és szabályozhatóbb rétegvastagságot eredményez, mint a permetezés.
Száradási feltételek: Az elégtelen szárítás hiányos filmréteghez vezet; a túlszáradás a hat vegyértékű króm redukciós hibáját okozhatja.
5.Mi a különbség a környezetbarát króm{1}}mentes passziválás között?
Az egyre szigorodó környezetvédelmi követelmények miatt a króm{0}}mentes passziválást (cirkónium-sók, titánsók, szilánok, szerves gyanták stb.) egyre gyakrabban alkalmazzák.
A króm{0}}mentes passzivációs fóliák „vastagságának” fogalma eltér a kromátokétól. Általában az egységnyi felületre jutó bevonat mennyiségeként fejezik ki (g/m² vagy mg/m²). Noha számszerű tartománya hasonló a kromátokéhoz, korrózióvédelmi mechanizmusa teljesen más (elsősorban fizikai gáthatás, öngyógyító képesség nélkül).