1.Hol repednek meg leggyakrabban a hidegen hengerelt tekercsek-? Miért?
A leggyakrabban előforduló repedési helyek a karima területén, az oldalfalakon (különösen a lyukasztófilé közelében) és az alsó filé átmeneti területére koncentrálódnak. Ez azért van, mert:
Karima területe: Mélyhúzás során jelentős érintőleges nyomófeszültséget és radiális húzófeszültséget visel. Ha az anyag plaszticitása nem megfelelő, vagy a lemezvastagság eltérése nagy, akkor hajlamosak az élrepedések.
Oldalfal és lyukasztási terület: Ez a legsúlyosabb deformációjú terület. Az anyagnak ellenállnia kell a hajlításnak és a feszültségnek is. Ha az anyag nyúlási vagy lokális alakítási teljesítménye gyenge, itt nagy valószínűséggel repedés lép fel.
Alsó filé: Itt az anyag érintkezik a lyukasztóval, ami nagy súrlódást és a legsúlyosabb elvékonyodást eredményez. Ha az anyag szilárdsága nem megfelelő, vagy a kenés nem megfelelő, akkor valószínű, hogy az alja megreped.
2.Miért gyakran keletkeznek repedések a bélyegzett részek oldalfalain, és miért vannak a repedés irányai néha hosszanti?
Nem megfelelő hajlítás: Ha a vágószerszám-filé sugara túl kicsi, az anyag erősen meghajlik és megnyúlik, miközben átfolyik a filén, ami túlzott tangenciális feszültséghez vezet a külső felületen, ami túllépi az anyag határait és repedést okoz.
Anyag anizotrópia: A hengerlési folyamat során a hidegen hengerelt tekercsek-textúrát fejlesztenek, ami a lapsíkon belül különböző irányokban eltérő mechanikai tulajdonságokat eredményez. Ha a sajtolás iránya nem egyezik a hengerlési iránysal, az alacsonyabb képlékeny alakváltozási arányú irány (r-érték) gyenge alakváltozási képességgel rendelkezik, és hajlamos az oldalfalak hosszirányú repedésére.
Teljesítménybeli különbségek a hidegen hengerelt-tekercsek kezdete és vége között: Ha a bélyegzett alkatrész a hidegen-hengerelt tekercs elejétől és végétől származik, ahol a teljesítmény ingadozik, akkor plaszticitása gyenge, így hajlamosabb a tönkremenetelre azokon az oldalfalakon, ahol a deformáció koncentrálódik.
3.A repedés helye közvetlenül összefügg magának a hidegen{1}}hengerelt tekercs teljesítmény-ingadozásaival (például a kezdete és vége közötti különbségekkel)?
Az inhomogén tulajdonságok alakváltozás-koncentrációhoz vezetnek: A bélyegzés során a nagy-szilárdságú, kis-plasztikusságú szakaszok (általában az eleje és vége) és a kis-szilárdságú, nagy-plasztikusságú középső szakaszok koordinálatlan módon deformálódnak. A gyengén képlékeny részek nem tudnak párhuzamosan deformálódni, és először érik el határukat, és a repedés kiindulópontjává válnak.
A pozicionálási pont kiválasztásának hatása: Ha egy rögzített helyen repedés következik be, nyomon követhető a bélyegzett rész eredeti helyzete a hidegen{0}}hengerelt tekercsen. Ha ez a hely pontosan megfelel a melegen hengerelt nyersanyag tekercselési hőmérsékletének egy abnormális szakaszának vagy ingadozó hideg-hengerlési feszültségnek, akkor megállapítható, hogy a nyersanyag inhomogén tulajdonságai az alakíthatóság lokális romlásához vezettek.
4.Hogyan következtethetünk a repedések helyéből és alakjából, hogy a probléma az alapanyagokkal vagy a sajtolási eljárással van-e?
Repedés morfológia:
Nyersanyag-problémák: A repedések jellemzően szabálytalanok vagy fogazottak, viszonylag lapos törésfelülettel, és gyakran jelentéktelen nyakkal járnak (a rideg törés jellemzői). Ugyanabból a tekercsből több bélyegzett alkatrészen előfordulhat, hogy a repedés helye nem rögzíthető, de mindig a megfelelő fej- és farokrészeknél gyengébb teljesítménnyel jelenik meg.
A folyamattal kapcsolatos problémák: A repedések általában szabályosak, rögzített irányban nyílnak (pl. 45°-os szög mentén), és a törésfelületen nyilvánvaló bemetszéssel (képlékeny törés). A repedés helye nagyon egységes, például mindig ugyanabban a lekerekített sarokban vagy ugyanazon oldalfal helyen.
Helymegosztás:
Ha ugyanazon az acéltekercsen a fejbélyegzett részek repedési sebessége sokkal nagyobb, mint a középsőé, vagy ha a repedési helyek az adagolási irány elején és végén koncentrálódnak, akkor általában megállapítható, hogy ez a hidegen{0}}hengerelt tekercs feje és farka közötti teljesítménykülönbségből adódik.
Ha a repedés helye nagymértékben egybeesik egy bizonyos kopási ponttal vagy egyenetlen nyersdarabtartó erőterülettel a szerszámban, az többnyire folyamat vagy szerszám probléma.
5. Melyek a hibaelhárítási lépések a hidegen{1}}hengerelt tekercsbélyegzések repedésének helyének elemzéséhez?
**Helyi mintavétel:** Először is rögzítse a repedt alkatrész konkrét helyét a bélyegzés irányában (pl. a tuskó élétől való távolság, amelynél a kivágás sugára). Ezután kövesse nyomon a tuskó eredeti helyzetét a hidegen{3}}hengerelt tekercsen (fej, középső vagy farok).
**Teljesítmény-újra{0}}tesztelés:** Vegyen mintát a repedt rész közeléből és a repedéstől távol eső normál területekről a mechanikai tulajdonságok (folyószilárdság, szakítószilárdság, nyúlás) és metallográfiai elemzés céljából. Ha a repedezett terület nyúlása lényegesen kisebb, vagy a mikroszerkezet kóros (pl. durva és egyenetlen szemcsék), az alapanyag problémára utal.
**Vastagság-összehasonlítás:** Mérje meg a repedt terület vastagságának csökkenését. Ha a hígítás mértéke messze meghaladja az anyag megengedett határértékét és egyenetlenül oszlik el, az a rossz helyi anyagtulajdonságok miatti túlzott elvékonyodásra utalhat.
**Széptörés-elemzés:** Figyelje meg a törésfelületet pásztázó elektronmikroszkóp segítségével, hogy megállapítsa, hogy gödröcske törés (képlékeny törés, gyakran gyártási folyamatok miatt) vagy hasadás vagy szemcseközi törés (törékeny törés, gyakran anyaghibák miatt).
Folyamat hibaelhárítás: Egyidejűleg ellenőrizze, hogy a formahézag, a nyersdarab tartóereje és a kenési feltételek összhangban vannak-e. A folyamatingadozási tényezők kiküszöbölése után azonosítsa a felelősséget az alapanyagok kezdete és vége közötti különbségekért.