1. Miért nem lehet együtt tárolni a különböző anyagú horganyzott tekercseket?
Ennek két fő oka van: Először is, a félreértések és a visszaélések elkerülése érdekében. Ha különböző anyagokból készült horganyzott tekercseket (például hidegen{1}}hengerelt és melegen hengerelt aljzatokat, vagy horganyzott és alumíniumozott cinket) együtt tárolunk, könnyen előfordulhat, hogy később rossz anyagot veszünk, ami befolyásolja a projekt minőségét. Másodszor, van egy tudományos korlát. Amikor két különböző elektródpotenciálú fém érintkezik párás környezetben, potenciálkülönbség képződik, ami galvanikus korróziót okoz, és felgyorsítja a fémek rozsdásodását és károsodását.
2. Milyen konkrét követelmények vonatkoznak a vegyes tárolás tilalmára, és vannak-e egyértelmű előírások?
Az ipari szabályozás szerint "Az azonos típusú vagy specifikációjú, de különböző acélminőségű acélokat nem szabad ugyanabban a késztermék-tárolóban keverni és egymásra rakni." Ez azt jelenti, hogy még ha úgy tűnik is, hogy a horganyzott tekercsek azonos specifikációkkal és méretekkel rendelkeznek, nem tárolhatók együtt, ha az alapanyaguk, a szilárdsági fokozatuk vagy a gyártási szabványok eltérőek. Ezenkívül a horganyzott tekercseket a korrozív vegyszerektől, például savaktól, lúgoktól és sóktól elkülönítve kell tárolni.
3. Milyen tudományos elveket kell követni a horganyzott tekercsek tárolása során?
A gyakorlatban a „kategorizált tárolás és kötegelt tárolás” elvét kell követni. Ha különböző típusú fémberendezéseket tárolnak ugyanazon a helyen, megfelelő távolságot kell tartani az érintkezési korrózió elkerülése érdekében. Konkrétan a következő pontokat kell figyelembe venni: A különböző anyagokat (például hidegen-hengerelt és melegen{3}}hengerelt aljzatokat) különálló területeken kell elhelyezni, legalább 1 méteres távolsággal; a különböző specifikációjú és tételű horganyzott tekercseket a raktárba érkezésük sorrendjének megfelelően külön is fel kell rakni; a horganyzott tekercsek és a nagy potenciálkülönbséggel rendelkező fémek, például réz, ólom és rozsdamentes acél közötti közvetlen érintkezés szigorúan tilos; ezen kívül a rakatok között körülbelül 0,5 méteres ellenőrző járatot kell hagyni a napi kezelés és ellenőrzés megkönnyítése érdekében.
4. Enyhíthetők-e a vegyes tárolási követelmények egy viszonylag jól-karbantartott beltéri raktárban?
Nem. A korrózióhoz általában elektrolitok jelenléte szükséges (például nedves levegő vagy vízréteg). Még a látszólag száraz beltéri környezetben is az elektródák potenciálkülönbségének hatásai nyilvánvalóvá válnak, ha a levegő páratartalma megnő, vagy a hőmérséklet-különbségek páralecsapódást okoznak. Ezért, függetlenül attól, hogy beltéren vagy kültéren van, a különböző anyagokból készült termékeket külön kell tárolni, és a tárolási helyeken kerülni kell a nedves környezetet. A relatív páratartalom 70% alatti értéke javasolt. A megfelelő környezetvédelmi ellenőrzés 3-5 évvel meghosszabbíthatja a horganyzott termékek élettartamát, amely tény számos szabványban (például ASTM A123) tükröződik.
5. Mi a teendő, ha a raktárhelyiség korlátozott, és különböző anyagú horganyzott tekercseket kell elhelyezni ugyanazon a területen?
Ha a raktárhelyiség korlátozott, és a különböző anyagú horganyzott tekercseket ugyanabban a kötegben kell elhelyezni, az egyértelmű elválasztási jelölések elengedhetetlenek. Pontosabban, fizikai akadályok helyezhetők el különböző anyagok, például facsíkok vagy gumiszőnyegek közé. Ugyanakkor biztosítson elegendő távolságot az anyagok között, hogy elkerülje a közvetlen érintkezést, különösen nedves környezetben. Továbbá tartsa be az „első-első-ki” elvet, rövidítse le a leltározási ciklust, és 3-6 hónapon belül javasolt az anyagok felhasználása, valamint az anyagok felületi állapotának rendszeres ellenőrzése.