1. Mi az anyagtakarékos-elrendezés alapelve a hidegen hengerelt-tekercseknél?
Folyamathulladék: Ez azokra a hulladékanyagokra vonatkozik, amelyeket meg kell őrizni a bélyegzési folyamat követelményeinek kielégítése érdekében, mint például a munkadarabok közötti átfedések, az éltávolságok és az oldalszél-hulladék. Az anyagtakarékosság célja, hogy az átfedés értéke a lehető legközelebb legyen az elméleti minimumhoz.
Tervezési selejt: Ez az alkatrészek alakja és szerkezete miatt keletkező hulladékanyagra vonatkozik, például két szomszédos rész közötti üres területre. Az anyagtakarékosság lényege, hogy optimalizáljuk az alkatrészek elrendezését a szalag szélességében, minimalizálva az alkatrészek közötti üres területet, és még az egyik alkatrész kiemelkedését is beágyazzuk egy másik rész bemélyedésébe, ezáltal maximalizálva a szalagterület minden hüvelykének kihasználását.
2.Mi az a "beágyazott elrendezés" vagy "lépcsőzetes elrendezés"? Hogyan takarít meg anyagot?
Alapelv: Szabálytalan alakú (például T--alakú, L--alakú, háromszög- és trapéz alakú) részeknél a hagyományos egyenes-elrendezés (az alkatrészek egymás után, azonos irányba néznek) nagy háromszög vagy trapéz alakú üres területeket hagy az alkatrészek között. Az egymásba ágyazott elrendezés magában foglalja a részek 180 fokkal történő elforgatását vagy megfordítását, lehetővé téve a szomszédos sorok homorú és domború részei "összezáródását".
Anyagtakarékos hatás: Ezzel az elrendezési módszerrel jelentősen csökkenthető a szalag szélessége. Például egy tekercsnek, amely normál esetben 1000 mm szélesre lenne szükség az egyenes vonalú-elrendezéshez, előfordulhat, hogy lépcsőzetes elrendezés esetén csak 900 mm kell, ami 10%-os közvetlen anyagmegtakarításnak felel meg. Ezzel egyidejűleg az előtolási távolság is lerövidülhet, tovább javítva a teljes területkihasználtságot.
3.Alkatrészek kihelyezésekor az alkatrész hosszú oldalát mindig a hengerlési irányhoz kell igazítani? Milyen hatással van ez az anyagmegtakarításra?
Anyagtakarékosság-perspektíva: Az anyagtakarékosság érdekében általában kívánatos, hogy az alkatrész hosszabb oldala igazodjon az adagolási irányhoz. Ez csökkenti az előtolási osztásközt és növeli az egységnyi hosszra eső teljesítményt. Alternatív megoldásként a tekercs szélességének csökkentése érdekében a hosszú oldalt a szélességi irányhoz kell igazítani. A konkrét elrendezés teljes mértékben attól függ, hogy melyik módszer képes több alkatrész elhelyezésére.
Teljesítményperspektíva: A hidegen{0}}hengerelt tekercsek anizotrópiát mutatnak (különböző irányban eltérő tulajdonságokkal). Egyes mély-alkatrészek megkövetelik az anyag képlékeny alakváltozási arányát (r-érték), ami megköveteli, hogy az alkatrész fő alakváltozási iránya 0 fokban vagy 90 fokban legyen a gördülési irányhoz képest; egyébként a bélyegzés során repedés valószínű.
Következtetés: Ha a teljesítmény megengedi, a legtöbb anyagot{0}}takarékos elrendezési irányt kell előnyben részesíteni. Ha nagy teljesítményigényekre van szükség, akkor a lehető legnagyobb-anyagtakarékos megoldást kell megtalálni a teljesítmény biztosítása mellett, például a szög finom-hangolásával az egyensúly megtalálása érdekében.
4.Hogyan használhatunk számítógépes -elrendezést (CAE/CAD) az anyagok extrém megtakarítására?
Automatikus elforgatás optimalizálása: A szoftver beállíthat szögnövekedést (pl. 1 fok vagy 0,5 fok), és másodperceken belül több ezer elrendezési szöget számíthat ki, hogy megtalálja a legmagasabb anyagfelhasználású szöget.
Megosztott élek elrendezése: Téglalap alakú vagy szimmetrikus részek esetén a szoftver automatikusan azonosítja és átfedi a szomszédos részek éleit, így "két darab egy vágásban" érhető el, és teljesen kiküszöböli az átfedő hulladékot.
Felesleges anyag újrafelhasználása: A szoftver képes azonosítani a hibás területeket a szalag végén (a hosszproblémák okozta anyagmaradékok), és megpróbálja feltölteni ezeket a területeket a felesleges anyagkönyvtárból származó apró részekkel, ezzel elérve a végtekercs kihasználását.
Több-termék vegyes elrendezése: Kiürítési vonalak esetén ugyanabból a tételből származó több különböző alkatrész (pl. autóipari bal és jobb oldali ajtók belső paneljei) keverhető és helyezhető el ugyanazon a szalagon. A „reteszeléssel” lehetővé teszi az alkatrészek hiánypótlását, ami általában 3%-8%-kal növeli a teljes kihasználtságot az egysoros elrendezésekhez képest.
5. Az elrendezési szög mellett milyen egyéb elrendezési stratégiák takaríthatnak meg anyagokat?
Válassza ki a megfelelő tekercsszélességet: Ne vásárolja meg vakon a legszélesebb tekercset. Számítsa ki a minimálisan szükséges szélességet az optimális elrendezés alapján. Ha két rész elrendezéséhez 190 mm-re van szükség, plusz 200 mm-re a peremvágáshoz, rendeljen egy 200 mm széles keskeny tekercset az 1000 mm széles tekercs helyett, ami mindkét oldalt elpazarolja.
Az átfedés csökkentése: A formaszilárdság határain belül csökkentse az alkatrészek közötti átfedést 3 mm-ről 2 mm-re vagy akár 1,5 mm-re. A tömeggyártásban ez a 0,5 mm-es csökkentés éves acél tonna megtakarítását jelentheti.
A torony elrendezése: Ha az alkatrészek egyik végén szélesek, a másikon keskenyek, használjon torony elrendezést (lépcsőszerű elrendezés), hogy több alkatrészt helyezzen el különböző szélességgel. Ez különösen alkalmas olyan folyamatokhoz, ahol az alkatrészeket felvágják, majd keresztbe{1}}vágják.
Csoportos gyártás: Ha egy alkatrésztípus nem tudja kitölteni a teljes tekercsszélességet, fontolja meg egy másik kis megfelelő szélességű rész és ugyanazon anyag kombinálását a gyártáshoz, az egyébként felhasználható termékekké vágott hulladékanyagot.