1.Melyek a lúgos permetezéses/merítéses tisztítás elvei és módszerei?
Alapelv: Ez a módszer forró lúgos tisztítóoldatot használ (jellemzően nátrium-hidroxidot, nátrium-szilikátot, nátrium-karbonátot, felületaktív anyagokat stb.), hogy az emulzióban lévő zsírokkal elszappanosítással (állati és növényi olajokkal) és emulgeálással és diszperzióval (ásványi olajokkal) reagáljon, és leválik az acélszalag felületéről.
Előnyök: Erős tisztítóerő, hatékony különféle típusú zsíroknál, viszonylag alacsony költség és kiforrott technológia.
Főbb ellenőrzési pontok: Lúgkoncentráció, hőmérséklet (általában 70-90 fok), permetezési nyomás és tisztítási idő.
2.Melyek az elektrolitikus tisztítás alapelvei és jellemzői?
Alapelv: A lúgos tisztítás alapján a szalagacélt használják katódként vagy anódként, amelyen keresztül egyenáramot vezetnek. A víz elektrolízise nagyszámú hidrogén- és oxigénbuborékot hoz létre. Amikor ezek az apró buborékok felszabadulnak az acélszalag felületére, erőteljes fizikai súrolóerőt hoznak létre, eltávolítva a makacs olajfoltokat és a beágyazott részecskéket.
Előnyök: Kiváló tisztítóhatás, különösen nagy sebességű{0}}gyártósorokhoz, nagy felületi követelményekhez (például gépjárműacéllemezekhez, csúcsminőségű-felszerelési lapokhoz) és nehezen-tisztítható-hengerlőolajokhoz.
Főbb ellenőrzési pontok: Áramsűrűség, elektródák polaritása (a katódtisztítás gyorsan eltávolítja az olajat, de hidrogén beszivárgásához vezethet; az anódos tisztítás jól eltávolítja a szennyeződéseket), elektrolit paraméterek.
3.Melyek a jellemző folyamatok egy modern, folyamatos tisztítási szakaszban?
Elő-tisztítás/permetezés: A felületet először megnedvesítjük, és alacsony-koncentrációjú forró lúgos oldattal leöblítjük, hogy eltávolítsuk a szabad olaj nagy részét.
Lúgos merítés és kefélés: A csíkot forró lúgos fürdőbe merítik kefehengerekkel a mély vegyi és mechanikai tisztításhoz.
Elektrolitikus tisztítás (a mag zsírtalanítási lépése): A csík egy elektrolitikus tisztítótartályon halad át a mély elektrokémiai zsírtalanítás érdekében.
Ecsetelés: A csíkot friss lúgos oldatban vagy átmeneti tartályban újra keféljük, hogy eltávolítsuk az elektrolízis után fellazult szennyeződéseket.
Első -forróvizes öblítés: A csíkot forró vízzel öblítik le, hogy eltávolítsák a lúgos oldatot.
Második, -forróvizes öblítés szakasz: A csíkot tovább öblítjük még tisztább forró vízzel.
Végső permetezés/szárítás: A csíkot végül nagy-tisztaságú forró vízzel vagy ionmentesített vízzel permetezzük be, majd azonnal és alaposan megszárítjuk forró levegős szárítóval (például nagynyomású-levegős késsel vagy forró levegős szárítókemencével), hogy elkerüljük a vízfoltokat.
4.Melyek az irányítás és ellenőrzés kulcspontjai?
Tisztítóanyag-kezelés:
Lúgtartály: Rendszeresen figyelje és töltse fel a lúgosságot és a hőmérsékletet. Folyamatosan távolítsa el a lebegő olajat szkimmerrel vagy centrifugával. Időnként cserélje ki a tartály oldatát.
Öblítővíz: Szigorúan szabályozza a vezetőképességet (általában<50 μS/cm or even lower). Employ a counter-current design to maintain water quality.
Folyamatparaméterek figyelése:
A teljes vezetéksebességet, a hőmérsékletet, a nyomást, a koncentrációt és az áramerősséget (elektrolízis alkalmazása esetén) minden egyes szakaszban ellenőrizni kell és stabilan, valós időben szabályozni kell.
A tisztítás hatékonyságának ellenőrzése:
Online monitorozás: Gyors mintavétel végezhető felületi feszültségmérővel (pl. dyne pen/dyne oldat, közvetetten tükrözve a tisztaságot).
Offline laboratóriumi elemzés:
Gravitációs módszer: Törölje le a csík felületét oldószerrel, párologtassa el az oldószert, és mérje le a maradék olajat.
UV fluoreszcencia módszer: Ha a gördülő olaj fluoreszcens anyagokat tartalmaz, a maradék olaj mennyisége kvantitatívan elemezhető a fluoreszcencia intenzitás kimutatásával.
Hidrofilitási teszt: Figyelje meg a vízcseppek terjedését a felületen.
Az izzítás utáni-megfigyelés: szimulálja az izzítást a laboratóriumban, és figyelje meg, hogy vannak-e olajfoltok vagy korom a felületen.
5.Melyek a gyakori problémák és megoldások?
Hiányos tisztítás: A lehetséges okok közé tartozik az elégtelen lúgkoncentráció/hőmérséklet, a nem megfelelő elektrolízisáram, a kefehenger kopása, az öblítővíz szennyeződése és a túlzott lineáris sebesség. Szisztematikus hibaelhárítás szükséges.
Felszíni vízfoltok/nyomok: Hiányos száradás (a légkés szögével, légnyomásával és hőmérsékletével kapcsolatos problémák) vagy az öblítővíz nem megfelelő tisztasága, ami magas kalcium- és magnézium-iontartalmat eredményez.
Karcolások: A kefehengerekbe ágyazott kemény részecskék vagy mechanikus karcolások a berendezésen.
Környezetvédelmi és költségmegfontolások: A tisztítási folyamat során hulladék lúgos és olajos szennyvíz keletkezik. Az „olaj-vízleválasztó” és „szennyvízkezelés” rendszer elengedhetetlen az olajvisszanyeréshez és annak biztosításához, hogy a szennyvíz megfeleljen a kibocsátási szabványoknak.