1. Melyek a főbb módszerek a horganyzott színnel bevont acéltekercsek bevonatvastagságának mérésére?
A bevonatvastagság mérésének két fő kategóriája van: -roncsolásmentes és roncsolásos vizsgálat. A leggyakrabban használt módszer a mágneses vastagságmérő módszer. A gyakorlati alkalmazásokban négy fő módszer létezik:
**Mágneses vastagságmérő módszer:** Ez a leggyakrabban használt és leggyorsabb roncsolásmentes módszer. Az elektromágneses indukció elvén alapszik, és olyan színes-bevonatú acéllemezekhez alkalmas, amelyek mágneses anyagokat (például acélt) tartalmaznak.
**Mikrométeres módszer:** Ez egy destruktív módszer. A bevonat vastagságát úgy számítja ki, hogy megméri az aljzat vastagságkülönbségét a bevonat eltávolítása előtt és után. Alkalmas színes-bevonatú acéllemezekhez, különféle hordozókkal.
**Metallurgiai mikroszkópos módszer:** Ez a legpontosabb roncsolásos módszer, és gyakran választottbírósági vizsgálatként használják. Ez magában foglalja egy keresztmetszeti minta-előkészítését és a bevonat vastagságának közvetlen mikroszkóp alatti mérését.
2. Hogyan lehet pontosan megmérni a horganyzott acéllemezek bevonatvastagságát?
V: A horganyzott színes{0}}bevonatú tekercseknél a bevonat vastagságának mérésének kulcsa a bevonat és a cinkréteg közötti különbségtétel, mivel a szokásos mágneses vastagságmérők a nem-mágneses réteg teljes vastagságát mérik. A szabványos eljárás a következő:
1. lépés: Mérje meg a teljes vastagságot. Mágneses vastagságmérővel mérje meg a "horganyzott réteg + bevonat" teljes vastagságát öt különböző helyen, több mint 25 mm-re a minta szélétől.
2. lépés: Mérje meg a cinkréteg vastagságát. Óvatosan távolítsa el a bevonatot olyan festékeltávolítóval, amely nem korrodálja a cinkréteget. Mérje meg újra ugyanazokon a helyeken, hogy megkapja a cinkréteg vastagságát.
3. lépés: Számítás. Vonja le a cinkréteg vastagságát a teljes vastagságból, hogy megkapja a bevonat vastagságát.
3. Milyen szabványokat kell követni a bevonat vastagságának mérésénél? Hogyan kell kiválasztani a mérési pontokat?
V: Kínában a fő követett nemzeti szabvány a GB/T 13448-2019 „Színezett acéllemezek és szalagok vizsgálati módszerei”. Nemzetközi szinten is léteznek megfelelő szabványok, mint például az ISO 2178 és az ASTM szabványok.
A mérés reprezentativitása és pontossága érdekében a mérési pontok kiválasztásakor a következő irányelveket kell követni:
Kerülje el az éleket: A mérési pontoknak legalább 25 mm-re kell lenniük a minta szélétől, mivel a bevonat egyenetlen vagy megsérülhet a szélén.
Többszörös mérés: A szabványos követelmények szerint a minta felületén egyenletesen elosztva öt különböző helyen kell mérést végezni, és ezeknek a leolvasásoknak a számtani átlagát kell végeredménynek venni.
Távolsági követelmények: Az egypontos{0}}mérések közötti távolság nem lehet kisebb 25 mm-nél.
A minta síksága: A vizsgálandó minta felületének simanak, olajfoltoktól, sérülésektől és szélektől mentesnek kell lennie, valamint síknak és hajlításmentesnek kell lennie, hogy a szonda szorosan illeszkedjen.
4. Hogyan válasszunk mérőműszert? Mi a különbség a mágneses vastagságmérők és a mágneses -örvényáramú vastagságmérők között?
V: A vastagságmérő kiválasztása főként a mért színnel bevont acéllemez hordozóanyagától függ. A fő különbségek a mágneses vastagságmérők és a mágneses -örvényáramú vastagságmérők között a következők:
Műszer típusa|Működési elv|Alkalmazandó hatály
Mágneses vastagságmérő|Az elektromágneses indukció elvét használja, méri a mágneses reluktancia változásait. Csak mágneses felületekre alkalmazható, például hidegen hengerelt acéllemezekre és horganyzott acéllemezekre.
Mágneses-örvényáramú vastagságmérő|Egyesíti a mágneses indukció (mágneses hordozók mérése) és az örvényáram (nem-mágneses fémbevonatok mérése) elvét. Alkalmazási köre szélesebb, képes mágneses szubsztrátumok és nem -mágneses fémhordozók, például alumínium- és rézlemezek mérésére is, és egyidejűleg megkülönbözteti a bevonatot és a bevonatot.
5. Milyen óvintézkedések és befolyásoló tényezők vannak a mérési folyamat során?
V: A mérési pontosság érdekében a következő pontokat kell figyelembe venni:
A műszer kalibrálása: A mérés előtt a műszert kalibrálni kell egy szabványos darabbal, amelynek vastagsága hasonló a mérendő bevonathoz. Mágneses vastagságmérőknél nullázásra van szükség az azonos anyagú bevonat nélküli hordozón is.
A szonda érintkezése: A mérés során a szondának merőlegesnek kell lennie, és szorosan illeszkednie kell a bevonat felületéhez. Csak azután jegyezze fel a leolvasott értéket, miután az stabilizálódott.
Felülettisztítás: Győződjön meg arról, hogy a mintafelület és a szonda tiszta, hogy elkerülje a por, olaj stb., ami befolyásolja a mérési eredményeket.
Környezeti hatás: Amennyire csak lehetséges, kerülje az erős mágneses vagy elektromos térben végzett méréseket. Nagy pontosságú-mérések esetén javasolt a méréseket szabványos környezetben, 23 fok ±2 fokos hőmérsékleten és 50%±5% relatív páratartalom mellett végezni.
Speciális bevonatok: Ha a bevonat fémes töltőanyagokat tartalmaz, az befolyásolhatja az örvényáramú szonda eredményeit; ezt a tényezőt figyelembe kell venni.