1.Miért csökken a tapadás a vastagság növekedésével?
Belső stressz felhalmozódás:
A lerakódási vagy megszilárdulási folyamat során belső feszültség keletkezik a bevonatban. Ez a belső feszültség a bevonat vastagságának növekedésével halmozódik fel.
Ha a belső feszültség (különösen a húzófeszültség) meghaladja a cinkréteg és az acél szubsztrátum közötti kötőerőt, az a bevonat felíveléséhez, mikrorepedésekhez és akár nagy{0}}felület leválásához is vezethet.
Törékeny fázisok kialakulása (különösen forró-merítési horganyzás esetén):
A tűzi-merítési horganyzás során az olvadt cink reakcióba lép az acél szubsztrátummal, és vas{1}}cinkötvözetrétegek sorozatát képezi (például Gamma-, Delta- és Zéta-fázisok). Ezek az ötvözetrétegek kemények és törékenyek, gyenge plaszticitásúak.
A vastagabb bevonatok potenciálisan hosszabb reakcióidőt jelentenek, ami vastagabb rideg ötvözetrétegeket eredményez. Külső erőhatások (például hajlítás vagy sajtolás) hatására ez a rideg réteg hajlamos a repedésre és a tapadás meghibásodására.
Csökkentett felületi érdesség és mechanikai reteszelés:
A bevonat adhéziójának egyik fontos mechanizmusa a "mechanikus reteszelés", ahol a bevonóanyag mikroszkopikus lyukakba ágyazódik be a hordozó felületén.
Ha a bevonat nagyon vastag, a festékhez hasonlóan "kitölti" ezeket a mikro{0}}érdességeket, ami gyengíti a mechanikai reteszelő hatást, és a tapadást inkább az atomok közötti kohászati kötésre támaszkodik, amely vastag rétegek esetén kevésbé stabil.
2.Mi a kapcsolat a tűzihorganyzás tapadása és vastagsága között?
A negatív összefüggés a legszembetűnőbb.
A megnövekedett vastagság jellemzően hosszabb merülési időt jelent a cinkfürdőben vagy magasabb cinkfürdő-hőmérsékletet, ami a rideg vas-cinkötvözetréteg túlnövekedéséhez vezethet, ami súlyosan rontja a tapadást. A nagyon vastag, tiszta tűzihorganyzott réteg általában gyenge hajlítási tulajdonságokkal rendelkezik.
3.Mi a kapcsolat a galvanizált cink tapadása és vastagsága között?
A kapcsolat viszonylag kontrollálható
Az olyan paraméterek pontos szabályozásával, mint az áramsűrűség és az adalékanyagok, jó tapadás érhető el viszonylag vastag tartományban. A belső feszültség problémája azonban továbbra is fennáll, és a tapadás jelentősen csökken, ha a vastagság elér egy bizonyos szintet.
4. Mi a kapcsolat a tapadás és a vastagság között tűzi-merítési horganyzás-hevítés során?
Utófeldolgozással továbbfejlesztve{0}}
Ez egy általános eljárás a modern, csúcskategóriás{0}}horganyzott tekercseknél (például GI). Közvetlenül a tűzi-merítési horganyzás után lágyító kezelést (például ötvözést) hajtanak végre, amely a tiszta cinkréteget teljesen vas-cinkötvözet réteggé alakítja. Bár a teljes szerkezet törékennyé válik, egyenletes kohászati kötés jön létre, a tapadása pedig adott vastagság mellett stabil és szabályozható.
5.Hogyan lehet egyensúlyban tartani a vastagságot és a tapadást?
Vastagság kiválasztása az igények alapján:
Korrózióvédelmi szükségletek: Erősen korrozív környezetben (például tengerparti területeken és -jegesedésmentesítő sós régiókban) vastagabb cinkrétegre van szükség a hosszabb védelmi élettartam érdekében.
Feldolgozási igények: A drasztikus alakítást igénylő alkatrészeknél (mint például a mélyhúzás és az éles{0}}szögperem), a jó tapadású és rugalmasságú bevonatot kell előnyben részesíteni. Ez gyakran szükségessé teszi a maximális vastagság szabályozását vagy a nagy százalékban tiszta cinket tartalmazó típus kiválasztását.
A megfelelő terméktípus kiválasztása:
Szokásos forró{0}}merítési horganyzás: Általános korrózióvédelemre és egyszerű formázásra használják.
Mély-Drawing forró-merítési horganyzás: Jobb aljzatot és optimalizált folyamatokat használ, kiváló tapadást és alakíthatóságot biztosítva egy bizonyos vastagság megtartása mellett.
Ötvözött horganyzás: A felület sötétszürke, a bevonat teljes egészében vas{0}}cinkötvözet. Jobb a hegeszthetősége és a festéktapadása, de az alakíthatósága rosszabb, mint az azonos vastagságú tiszta horganybevonat.
Minőségellenőrzés és tesztelés:
A meghatározott vastagságú horganyzott lemezek tapadását és alakíthatóságát olyan módszerekkel igazolják, mint a hajlítási és köpölyözési tesztek.
A szabvány meghatározza azt a minimális hajlítási sugarat vagy köpölyözési értéket, amelyet egy bizonyos vastagsági szinthez be kell tartani.